Általános információk

A szlovák nyelv a Szlovák Köztársaság hivatalos nyelve. A szlovák nyelvet Szlovákia 4,5 millió lakója vallja anyanyelvének, továbbá több mint egy millió kivándorolt szlovák él az USA-ban, valamint kb. 300 ezer Csehországban. Mindemellett kisebb szlovák közösségek találhatóak Magyarországon Romániában, Szerbiában, Horvátországban, Bulgáriában, Lengyelországban, Franciaországban, Németországban, Belgiumban, Ausztriában, Norvégiában, Dániában, Finnországban, Svédországban, Olaszországban, Svájcban, Hollandiában, Cipruson, Oroszországban, Ukrajnában, Kirgizisztánban, Izraelben, Kanadában, Argentínában, Brazíliában, Uruguayban, Ausztráliában, Új-Zélandon, Nagy-Britanniában, a Dél-Afrikai Köztársaságban és más országokban. A szlovák nyelvet sokan a szláv nyelvek „eszperantójának“ tartják, ugyanis más szláv nyelvek beszélői számára a szlovák a legkönnyebben megérthető.

Habár a szlovák nyelv történelmileg más körülmények között fejlődött, mint a cseh nyelv (a mai Szlovákia egész területe a 11. századtól a magyar állam része volt), mégis a cseh nyelvet tekinthetjük a szlovák nyelv legközelebbi rokonának. A szlovák nyelv bizonyos sajátosságai (-m végződés egyes szám 1. személynél, Česi [csehek] kifejezés stb.) viszont inkább a délszláv nyelvekkel mutatnak hasonlóságot. A hagyományos szlavisztika ezért, kissé pontatlanul, délszlavizmusoknak nevezte el ezeket a (közép)szlovák nyelvben megtalálható jelenségeket. Néhány kevésbé jellegzetes vonása alapján megállapítható, hogy a szlovák nyelv a lengyel nyelvhez is nagyon hasonlít (pre- előképző a csehben használatos pro- helyett, a dz mássalhangzó megléte, valamint jópár átvett szó: teraz [most], pivnica [pince] stb.). Egyéb jellegzetességei alapján, a szlovák nyelv a keletiszláv nyelvekhez is közel áll. Mindezek miatt is biztosan ki lehet jelenteni, hogy a szlovák nyelv „középen“ helyezkedik el a szláv nyelvek palettáján.

A szlovák nyelv - az indoeurópai nyelvcsaládon belül - a lengyellel, a csehvel és az alsó- és felsőszorb nyelvvel együtt a szláv nyelvek, nyugati ágához tartozik. A nyelvi, történelmi, valamint régészeti adatok is arról tanúskodnak, hogy a szlovák nyelv közvetlenül az ószláv nyelvből fejlődött ki (és nem az ócsehszlovákból, ahogy azt korábban feltételezték). A szlovák nyelv alapjául szolgáló ószláv nyelv a Kárpát-medencében, a Duna mentén, illetve Dél-Morvaországban fejlődött ki, természetesen a tőle nyugatra fekvő nyugatiszláv, valamint az északra és északkeletre fekvő keletiszláv nyelvekkel szoros kölcsönhatásban. A különböző szláv törzsek - a mai szlovákok ősei - a 6. századbam érkeztek a Kárpát-medence területére, délkeleti irányból. A szlovák nyelv közvetlen ősének a Nagymorva birodalom rekonstruált nyelvét lehet tekinteni, mely szintén sok nyelvjárásra tagolódik, de mindegyik nyelvjárást szoros kulturális kötelék kapcsol össze. A szlovák nyelv a legviharosabb fejlődésen a 10.-12. századig terjedő időszakban ment keresztül, a 13.-15. századig terjedő időszakban pedig stabilizálódott ez a fejlődés. A 16. századtól a 18. század végéig a mai Szlovákia területén az ún. bibliai cseh nyelv volt a művelt szláv rétegek nyelve, de a különböző, jól megkülönböztethető, szlovák nyelvjárások (keleti, közép, nyugati) is már kialakultak eddigre és kisebb mértékben ugyan, de ezeket is már használták ekkor. A 18. század végén próbálkoznak meg először egy egységes, irodalmi szlovák nyelv létrehozásával - a század legvégén Anton Bernolák, a nyugatszlovák nyelvjárásra alapozva, létrehozza az ún. bernoláki szlovák nyelvet, ám a megváltozott gazdasági és társadalmi viszonyok miatt, ez a nyelvváltozat nem terjed el széles körben. A 19. században már nagyobb sikerrel jár Ľudovít Štúr, aki a középszlovák nyelvjárásból kiindulva hozza létre az irodalmi szlovák nyelvet, amely kisebb változtatásokkal (Martin Hattala, Michal Miloslav Hodža), mind a mai napig használatban van. Ha az irodalmi szlovák nyelv fejlődését korszakokra akarjuk bontani, akkor először a bernoláki időszakról (1787-1845) majd a štúri időszakról (1846-1852) később pedig a túrócszentmártoni és maticás időszakról (1863-1918), valamint két háború közötti (1918-1940) illetve a mai időszakról (a II. vh. óta) beszélhetünk.