Történelem

Őskor

Az első fennmaradt leletek, amelyek arról tanúskodnak, hogy Szlovákia területe lakott volt, még a paleolitikumból, kb. 250 ezer évvel ezelőttről származnak. Időjárását tekintve ez az időszak roppant hosszú és váltakozó, egymást váltják a jégkorszakok és a rövidebb felmelegedések. Ebből az időszakból származik a gánovcei neandervölgyi emberkoponya, valamint a Moravanyban talált Vénusz szobrocska. Körülbelül Kr. e. 5000-4000 körül telepedtek le az első földművesek (erről tanúskodik a korból származó kőbalták, cövekek, valamint a Domica barlangban talált edények).

A bronzkorból már több különböző kultúrából származó lelet maradt fönt. Ezek közé tartoznak a fennmaradt bronzedények, egy mozgatható vázzal rendelkező, kerekes kocsi valamint különböző faépületek nyomai, melyeknél nem használtak cövekeket.

A vaskor valamint az ezzel járó technológia feltehetően Anatólia vagy Itália területéről jött be Szlovákia területére. Szlovákiában ekkortól kezdve kezd elterjedni a vas, arany, ólom -és sófejtés. Ebből a korból származnak az első kézműves kultúrák után fennmaradt leletek is.

A kelták bejövetele

A Kr.e. 4. századtól egészen az 1. századig a mai Szlovákia területére több hullámban érkezett meg az első ismert, a területen élő népcsoport - a kelták. A jelenlétükről nem csak a fennmaradt leletek, de római írásos emlékek is tanúskodnak.

A Kelták hozták itt létre az első védett településeket, az ún. oppidiumokat. Néhány ilyen településről, pl. a pozsonyi oppidiumról, azóta elmondható, hogy mind a mai napig folyamatosan lakottak. A legtöbb oppidium azonban meglehetősen kis lélekszámú volt, a házakat fából építették de a házakat már vaszárakkal zárták. A kelták jórészt kézműves mesterségekkel foglalkoztak - voltak közöttük kovácsok, fazekasok, érmekészítők, de földműveléssel és kereskedelemmel is foglalkoztak már. Szoros kapcsolatot tartottak fenn a görög valamint római civilizációval, melyek nagy hatással voltak a kelták kultúrájára.

Római felirat a trencséni várszikláról, i.sz. 178-ból vagy 179-ből.

A Kr. e. 1. században a mai Szlovákia területére betelepülnek a dákok és végbemegy a dák valamint kelta lakosság és kultúra keveredése. De a Kr.e. 1. század 10-es éveiben a rómaiak legyőzik a dákokat és kitolják a birodalmuk határát egészen a Dunáig. A dák lakosság a Kr. u. 1. század alatt szinte teljesen eltűnik Szlovákia területéről, s a keltákat is elkezdik elűzni az észak-nyugati irányból betörő germánok. A kelták ennek ellenére Szlovákia északi területein egészen a 2. századig megmaradnak.

A 4. század végén a Római Birodalom már komoly válságon megy keresztül. Ekkortájt indul meg a népvándorlás, mely végül a birodalom bukásához vezet. A terület eredeti lakossága ekkor vagy elvándorolt vagy elesett a véget nem érő hadakozásban. A mai Szlovákia területén ekkoriban rengeteg különböző népcsoport és törzs fordul meg, pl.: a vizigótok, az keleti gótok, a longobárdok valamint a gepidák - mind a nomád hunok támadásai miatt húzódtak nyugatabbra. A hunok szintén a mai Szlovákia közvetlen szomszédságában, a Duna és a Tisza között telepedtek le.

A szlávok bejövetele

A több hullámban a területre érkező népcsoportok közé tartoztak ekkoriban a szlávok is. Az első hullámuk az 5. és a 6. század alatt érkezett a mai Szlovákia területére. A új jövevények általában békében éltek együtt a terület eredeti lakosságával. A szlávok ekkoriban csak a területnek kb. a 10 %-át telepítették be, a mai Szlovákia többi része ekkor még az érintetlen vadonhoz tartozott. A szlávok ekkor megismerik az árpát, a kölest, a búzát, a mákot valamint a lent. Jórészt mezőgazdaságból és állattartásból éltek meg, de ügyes kézművesek - főleg fazekasok és ékszerkészítők - is kerültek ki közülük. A szlávok nyugaton egészen a Frank Birodalom határáig jutnak. Mivel szlávok ekkor alapvetően még békés nép voltak, kevés háborúban vettek részt, s ezért csak nagyon kevés írásos emlék maradt fenn a korból.

A 6. század közepén bejönnek a Kárpát-medence területére az avarok. A szlávok az ő hatásukra már abbahagyják a halottaik elhamvasztását és elkezdik eltemetni őket.

Samo birodalma

A 6. század során a nomád avarok leigázzák a szlávokat, amit azonban a szlávok nehezen viselnek és jópárszor fellázadnak ellenük. Az egyik ilyen felkelésben részt vesz egy frank kereskedő, Samo, akit az állhatatosságának valamint a harci képességeinek köszönhetően, a szlávok a törzsszövetségük királyává választanak - ezzel létrejön Samo birodalma (623-658). Samo 658-as halálával azonban a szlávok törzsszövetsége is szétesik.

Hlaholika (Glagolika)
Szent Konstantin (Cyril) és Szent Metód

A Nagymorva birodalom

A 8. században a szláv törzsek elkezdenek újra egységesebbé válni. A 9. század közepére két új államalakulat jön létre: a Morva fejedelemség (I. Mojmír vezetésével) valamint a Nyitrai hercegség (Pribina vezetésével). 833-ban I. Mojmír elüldözi Pribinát, egyesíti a két országot, s így létrejön Nagymorvaország. Az elűzött Pribina a Balaton partján települ le és létrehozza Blatnohrad várterületét (ez a mai Zalavár).

A Nagymorva birodalom növekedését azonban nem nézte jó szemmel a Keletifrank birodalom. Hogy megszüntesse a keletifrankoktól való függést, Rastislav fejedelem 861-ben Miklós pápához fordult, akitől papokat és püspököt kért, akik kiművelik a morva papságot, ám a pápa elutasító választ adott. Ezzel egyidőben III. Mihály, bizánci császárhoz is ugyanezzel a kéréssel fordul, aki 863-ban Nagymorvaország területére hitoktatókat küld, akiket Szt. Konstantin és Metód vezet.

Konstantin (aki halála előtt szerzetesként felveszi a Cyril nevet) és Metód megérkezésük után egyből létrehozzák az első szláv oktatási intézmény (a nagymorva tanintézetet, ahol a szláv papságot képezték) és létrehozták a szlávok ábécéjét, a hlaholikát (glagolikát), az ószláv nyelvet rituális nyelvvé fejlesztették, és magukkal hozták a Biblia valamint a liturgikus nyelvek ószláv fordítását, amelyet már korábban elkészítettek. A két szerzetes nagymorvaországi missziója a szlávok és a szlovákok történelmének egy fontos állomása.

A Nagymorva birodalom hanyatlásának okairól nem maradtak fenn teljesen pontos információk. Miután 906-ban vagy 907-ben az (épp letelepülő) nomád magyarok Árpád vezetésével döntő vereséget mérnek a morvákra és a birodalom ezután feltehetőleg fokozatosan vesztett befolyásából, míg teljesen szét nem esett és a mai Szlovákia területe elkezd betagozódni a frissen létrejött Magyar fejedelemségbe - a későbbi Magyar Királyságba

Szlovákia és a Magyar Királyság

1000-ben I. (Szent) Istvánt, akit a magyar államiság atyjának tartanak, a történelmi Magyarország első királyává koronázzák. A mai Szlovákia területe ezután majdnem ezer évig a Magyar Királyság részét képezi. A 15. században felerősödik a török veszély, s az Oszmán Birodalom 1521-ben háborút indít a Magyar Királyság ellen. II. (Jagelló) Lajos alábecsülte a veszélyt és 1526. augusztus 29.-én a Mohácsi csatában a magyar csapatok pusztító vereséget szenvednek, maga a király is visszavonulás közben egy patakba fullad. A vereséget követően az ország jelentős része több mint 150 évig török ellenőrzés alatt áll. Az oszmánok 1683-ban Bécs alatt döntő vereséget szenvednek. A törököket ezután fokozatosan kiűzik az országból, 1686-ban felszabadul Buda, 1699-ben pedig megkötik a karlócai békét, melynek következtében a Magyar Királyságnak szinte a teljes területe felszabadul.

1740-ben Mária Terézia kerül trónra, aki főképp jelentős reformjairól ismert. Megreformálta a hadsereget, manufaktúrákat alapított, néhányat Szlovákia területén is (Šaštín, Halič, Holíč). A mezőgazdaságban az új növényfajták termesztését támogatta. Megreformálta a bírósági rendszert, mérsékelt néhány büntetési tételt és elfogadta azt is, hogy a törvény előtt formálisan minden ember egyenlő. Az oktatás területén is jelentős reformokat vitt véghez (Ratio educationis), bevezette a kötelező iskolalátogatást és lefektette a modern felsőoktatás alapjait.

A fia, II. József folytatta ezeket a reformokat. Az 1781-ben kiadott pátensében széles jogokat adott az addig elnyomott protestáns és más nem-katolikus felekezeteknek. 1785-ben megreformálta az ország közigazgatását, 10 kerületre osztotta fel a királyságot, áthelyeztetett több állami intézményt Pozsonyból Budára és felszámolta a jobbágyság intézményét (Csehország területén már 1781-ben).

Mária Terézia
Ľudovít Štúr

Szlovák nemzeti újjászületés

A szlovák nemzet kialakulásának folyamata különösen nehéz úton ment végbe (köszönhetően a magyar nemesség valamint később a magyar nacionalisták elnyomó és agresszív magyarosító tevékenységének). A szlovák kultúra és nemzettudat legfőbb szószólói az értelmiségiek, azon belül is a papok lettek. A fő céljuk mindenekelőtt a szlovák irodalmi nyelv megteremtése volt.

Az irodalmi szlovák nyelv létrehozására először Jozef Ignác Bajza, katolikus pap tett kísérletet, aki megírta az 1783-ban kiadott első szlovák regényt René mládenca príhody a skúsenosti (Az ifjú René kalandjai és megpróbáltatásai) címen. Az általa használt nyelv azonban nem volt pontosan szabályozva, így az elképzeléseinek nem lett különösebb visszhangja.

A szlovák értelmiség ekkoriban két nagy táborra oszlott, a katolikusokra és az evangélikusokra. A katolikusok egy különálló nyelvet szerettek volna a szlovákoknak, míg az evangélikusok a bibliai cseh nyelvet használták, a cseh és szlovák nép egységét hirdették, és eleinte nem tartották szükségesnek egy különálló irodalmi szlovák nyelv létrehozását.

Anton Bernolák, katolikus pap, 1787-ben alkotta meg az első kodifikált szlovák nyelvet (az ún. bernoláki szlovákot), a nyugatszlovák nyelvjárás alapján.

A második sikeres nyelvalkotó Ľudovít Štúr volt. 1843-ban Štúr előadta legközelebbi barátainak azt az elképzelését, hogy egy egységes irodalmi nyelvvel egyesítené a megosztott katolikus és evangélikus szlovákságot. Alapul a középszlovák nyelvjárást vette, a könnyen érthetősége, az elterjedtsége valamint az eredetisége miatt. 1843. július 11.-én Ľ. Štúr, J. M. Hurban és M. M. Hodža találkoztak Hurban hlbokai plébániáján és megegyeztek a közös irodalmi szlovák nyelv létrehozásában

Szlovákia a Monarchia szétesése után

1918. október 28-án Szlovákia az első Csehszlovák Köztársaság része lett. A köztársaság létrejöttéért küzdő számos szlovák közül talán M. R. Štefánik a legjelentősebb, aki Franciaország szolgálatában álló diplomataként, segített T. G. Masaryknak és E. Benešnek az antanthatalmakkal való kapcsolatfelvételben. Tevékenyen részt vett a Csehszlovák Légió létrehozásában, amelyből hamar egy fegyelmezett és ütőképes egység lett. 1918. november 14-én Tomáš Garrigue Masaryk lett az új állam első elnöke. Szlovákia egészen 1939-ig képezte Csehszlovákia részét, ekkor létrejött az első Szlovák Köztársaság.

A második világháború után az újjáalakult csehszlovák állam a Szovjetunió befolyása alá került. 1960. július 11-én elfogadták az állam új alkotmányát, mely deklarálta, hogy Csehszlovákiában győzött a szocializmus. A Csehszlovák Köztársaság (ČSR) nevét ezután Csehszlovák Szocialista Köztársaságra (ČSSR) változtatták, és ezzel az országot hivatalosan is szocialista állammá nyilvánították. A szocialista rendszer (és az ezzel járó szovjetbarát külpolitika) egészen 1989 novemberéig, az ún. bársonyos forradalomig fennmaradt. Csehszlovákiából ezután egy nyugat felé orientálódó, demokratikus állam lett. 1990 tavaszán új alkotmányt fogadtak el, melyben újból megváltoztatták az állam nevét, Cseh és Szlovák Föderatív Köztársaságra (ČSFR). 1990 júniusában megtartották Cseh-Szlovákia első szabad választásait.

Nem sokkal azután, miután a szlovák parlament elfogadta a Szlovák Köztársaság szuverenitásának deklarációját (1992. július 17.), a cseh és a szlovák választások győztesei Pozsonyban megegyeznek az ország szétválásáról. 1992. szeptember 1-én elfogadták, majd szeptember 3-án alá is írták a Szlovák Köztársaság Alkotmányát. 1993. január 1-én békésen feloszlott a csehszlovák állam és létrejött a mai Szlovákia és Csehország. A 75 évig létező cseh és szlovák közös állam után így létrejött a Szlovák Köztársaság, melynek első elnöke Michal Kováč lett.

Milan Rastislav Štefánik

http://sk.wikipedia.org