A nyelvről

A szlovák nyelvjárások alatt azokat a köznyelveket értjük, melyeket Szlovákia egy adott területen élő, őshonos embercsoport használ a közvetlen környezetében, a mindennapi társas érintkezés során. A szlovák nyelvjárásokat mind a mai napig, szájról szájra adják tovább az idősebb generációk a fiatalabbaknak, bár a régi korokhoz képest ez a folyamat is kezd már lelassulni. A szlovák nyelvjárásokat alapvetően három alapvető csoportra osztjuk:

A szlovák nyelvjárások területi felosztása

a) Nyugatszlovák nyelvjárás

A nyugatszlovák nyelvjárás a trencséni, nyitrai, nagyszombati, myjavai régiókban terjedt el.

20. Felsőtrencséni nyelvjárás
21. Alsótrencséni nyelvjárás
22. Vágmenti nyelvjárás
23. Középnyitrai nyelvjárás
24. Alsónyitrai nyelvjárás
25. Nagyszombat környéki nyelvjárások
26. Kiskárpátok mögötti területek nyelvjárása

b) Középszlovák nyelvjárás

A középszlovák nyelvjárás a liptói, árvai, túróci, barsi, honti, nógrádi és gömöri régiókban terjedt el.

10. Liptói nyelvjárás
11. Árvai nyelvjárás
12. Túróci nyelvjárás
13. Felsőnyitrai nyelvjárások
14. Zólyomi nyelvjárások
15. Barsi nyelvjárások
16. Honti nyelvjárás
17. Nógrádi nyelvjárások
18. Gömöri nyelvjárások

c) Keletszlovák nyelvjárás

A keletszlovák nyelvjárást a szepesi, sárosi, zempléni és abaúji régiókban beszélik.

30. Szepesi nyelvjárások
31. Abaúji nyelvjárások
32. Sárosi nyelvjárások
33. Zempléni nyelvjárás
34. Soták nyelvjárások
35. Ungi nyelvjárások
36. Goral (Hegylakó) nyelvjárás
37. Ukrán nyelvjárások
38. Vegyes nyelvjárású területek
39. Magyar nyelvjárások

Ezeket a nyelvjárásokat még bőségesen lehetne további alcsoportokra bontani („Čo dedina, to reč iná“- „Ahány falu, annyi beszéd”), különösképp a hegyes tájakon nagyon erős a differenciálódás. A múltban éppen az ország hegyes terepe okozta azt, hogy gyakran egyazon megyében élő emberek is nagyon izoláltan éltek és ezáltal különböző nyelvet beszéltek. Mindezt csak tovább fokozta a lakosság migrációja, foglalkozás és társadalmi rang szerinti rétegződése más nyelvjárású illetve akár teljesen más nyelvű szláv vagy nemszláv népek betelepülése stb…

Nyugatszlovák nyelvjárás (Lozorno)

A lakodalomról

Nuž ale, ke com si ho vivoliua, no tak, teda bude že jako svadba. Tak, v Malackách bívali jarmaki, tak sem si k téj svadbje, on sa visuoviu, že ked aj svadba nebude z muzikú, ale nevjesta musí bid ovjenčená. No tag musela sem do tích Malaceg ít a pokúpit si to, co nevjestička potrebuje. Žeňichovi košilu a on zas prsté ki, ja péra do vjenca a paprika a rúžički a fšelico. Poščal mi štiri koruni na papriku, lebo už mi nezbili. A to mi bude vitíkat asi po celí život, že mi poščal štiri koruni na papriku.

Tak teda došua domú, našua si kerá mi uvjeje vjenec, kerá mi šati ušije, kerá mňa teda obleče. A mňeua sem ušetreních z Rakú z repi pjecto korún. Za to sem si robiua tú svadbičku. Nakúpiua, uš cukr, pekar ňeco upékeu. Roďičú sem mňeua v Jabuoňovém, museua sem ít bez žeňícha ich volat. A šecko zestaviua si sama.

Középszlovák nyelvjárás (Vyšná Boca)

Mátyás király és a juhász

Prišľi valasi, bača dau každímu robotu. Jeden navariu halušiek a potom si sadli gu večeri. Král museu ťie s ňimi.

Jedli, jedli a ako jedli, Maťiaž viličkou si vzau škvarku o druhího kraja, ďe bača jeu. A bača mu pac po ruki: „U ná si misí každí zo svojho kraja jesť.“ Maťiaž ňidž ňepovedau, ale nahau tak.

Keť potom král prišieu domou na svoj dvor, dau urobiď velkú hosťinu a zavolau i baču. Pekňe ho preobliekli, tag abi hosťia ňeveďeli chto je a keď už mali sadaď za stuol, Maťiaš král ho napomenú: „Vieš, čo si so mnou urobiu, ke com poblúďiu na polovački? Ak ťi to istuo ňeurobíš jednemu mojmu miňistrovi, čo tiež vždi druhímu spod úzd berie, buďeš sťaťí.“

Keletszlovák nyelvjárás (Záhradné)

Visszaemlékezések a gyerekkorra

No tag od maľučka, jak som bula, hej? Ja som rodzena f Sordoku. Virosla som, ta bulo... veľki valal, dvačislovi. Dva čisla buľi. A som bula najkrajša dzifka i najbriča dzifka. Bo vecej ňebulo f calim valaľe. No a potim uš som ta kuščičko začala dzifčic, pochodzila som. Britka som ňebula, šumna som ňebula, no aľe frajira som mohla mac. A hej, no ta uš, ve com dorosla, tag mi bulo ośemnac rokoch som śe vidala do Zahradneho, dakedi to bul Šedikart. No muža som dostala, on bul toten, ňe ťesar, aľe kolar. Koľesar, hej. Mala som potim dzeci...

No a tak som mala jedno, druhe, trece, štvarte, pijate, šeste, śidme, osme, dzevjate. Že som teľo. No kuščičko zme maľi źemoch, aľe to bulo slabo, tagže som muśela tote kravi chovadz na cherbece. Tak som, rano som porodzila a o tidzeň som bula v ľeśe. A tri kilometre som ňesla zajdu na sebe, ze stražu. Taku že mohla mac pejdześat kila. A tri kilometre som ju ňesla do Zahradneho a pul druha tižňa tag bulo dzifčecu. No, to bulo jedno, som śe trapila.